Egy teljesen személyes műfajt szeretnék megosztani veletek. Egy kutatónaplót kezdtem el vezetni. Itt számolok majd be az általam látott, hallott könyvekről, videókról, filmekről.

2024 december 18.

A Szodoma és gomolya nyomdában van. A gondolataim és a felhasznált források íróinak gondolatai kikerültek a nullák és egyesek világából. Gyönyörű könyvben manifesztálódtak. A kézirat leadása után is lendületben maradtam és még elolvastam Kőszeghy Miklós: Föld alatti Izrael című könyvét, amely alapos és olvasmányos összefoglalója Juda és Izrael késő bronzkori és vaskori történetének. De annyira nem tudtam elszakadni a témától, hogy még néhány – Izrael és környezetének régészetével foglalkozó – könyvet ne tervezzek elolvasni körülbelül 1300 oldalnyi terjedelemben. Meg még néhányat a zsidó nép kialakulásáról. Ami azért is érdekes, mert tapasztalatom szerint az emberek úgy képzelnek el egy népet, hogy az egyszer csak van, kialakult identitással, szimbólumokkal, történelemmel. Pedig ez sosem működött így. Valami erőhatás, földrajzi közelség, életmódbeli hasonlóság, közös ellenség, közös érdek hozott össze emberi közösségeket. Aztán, ha kitermelődött egy uralkodói réteg, akkor azok megcsinálták a történelmüket, pontosabban összegyúrtak egy történetet, amely visszamenőleg létezővé teszi azt az entitást, amelyet az adott néppel azonosítunk. Meg természetesen legalizálják az istenadta hatalmukat. Ez általában dinasztia váltásoknál szokott gondot okozni, de ezek is beépülnek később a formálódó identitásba.

2024 december 20-29.

Péntek este fél tíz körül átvettem a könyveket. Sikerült még bepaszírozni a 180 kiló sajt hegyibe. Másnap eladtam 14 darabot a piacon! Azért nem fog elfogyni heteken belül, de sorban érkeznek a rendelések onlány is. 

Egy kicsit elveszett árvának érzem magam, most hogy kezemben van a könyv. Bezártam 137 böngészőlapot, amelyek a kutatást voltak hivatva megtámogatni. A különböző Bible Discovery oldalaktól kezdve, a közel-keleti tejtermékek készítését bemutató videókon keresztül a terület földrajzi vonatkozásait taglaló oldalakig. A forrásként használt könyvek egy része visszakerült a könyvtárba, a másik része egy 10-es zöldséges rekeszben várja, hogy a helyére kerüljön. 

Öngyógyításként – és ígéretemet teljesítendő – gyorsan megírtam egy cikket Miklósnak, a Tejgazdasági Szemlébe az 1924-es decemberi számokból tallózva. A Tejgazdasági Szemléről tudni kell, hogy az először 1921-ben jelent meg, s 1948-ig tartott ki Közben újabb kutatási témák röppentek fel. Egyrészt a XX. század első felében kiadott tejgazdasági témájú lapokat szeretném összegyűjteni. A mai sajtkészítők és -kedvelők számára is érdekes témákat tematikusan elkezdtem gyűjteni. Ilyenek például a különböző tejtermékek készítésének a leírása, vagy Gratz Ottó publicisztikája. Eddig is remekül tápláltam a figyelemzavaromat, most pedig tettem még rá néhány lapáttal. Viszont eldöntöttem, hogy az elsődleges fókusz a Nagy Magyar Sajttörténeten van. És pont. Pihenésként azért igyekszem haladni a többivel is.

2025. január 1.

Várom, míg a paranyica gyúróvize felmelegszik a megfelelő 65 oC-ra. Addig kijegyzetelem Dr. Ádám Miklós a KÉK klubban megtartott előadását. Nagyon világosan fogalmaz meg olyan dolgokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a múlt kevésbé legyen homályos: ha magad is meg szeretnéd tekinteni, e linken megteheted: https://www.youtube.com/watch?v=7-PlQqwaYTI&t=2267s

“Illuzórikus az a fajta elképzelés, amikor abból indulunk ki, hogy amilyen módon mi megértünk dolgokat, az megfelel annak, ahogy a történelemben emberek megértettek dolgokat. A szerzett és kapott információkat extrapoláljuk. A Bibliában leírt szövegek egy nagyon más kultúrában, egy nagyon más történelmi korban, és egy nagyon más nyelven íródtak, mint a mi saját nyelvünk. Amikor megpróbálom megérteni, hogy a Biblia szerzője amúgy mit akart mondani, akkor nekem meg kell próbálnom hozzájutni ahhoz, hogy a Biblia szerzője amikor bizonyos szavakat leír, akkor tulajdonképpen az ő számára mit is jelenthetnek azok a szavak, amiket leír.”

A kiemelt mondat szerintem a legfontosabb megállapítás mindenki számára, akik a múlttal foglalkoznak. Hatalmas alázattal és empátiával tudunk egyedül közelebb kerülni a régi emberek gondolkodásához. No, meg rengeteg kísérletezéssel. 

2024. január 2-16.

Az elmúlt két hétben egyedül voltam a műhelyben, két ember helyett, így nem sok időm volt a kutatással foglalkozni. Tegnap viszont Pesten voltam, és visszafelé a vonaton rámtört a Múzsa és belefogtam Első Tőgy legendájába. Többeknek tetszett az első két oldal. Íme:

Egyszer volt, hol nem volt… Egy igaz történetet mesélek el most neked, amelyet a sajtoktól hallottam. Hogy lehetséges ez? Hiszen a sajtok nem tudnak beszélni! Úgy tényleg nem, ahogy mi beszélgetünk egymással. Ehhez igazából kell némi tapasztalat, és esetemben, sajtkészítéssel eltöltött másfél évtized.

Rendszerint csak annyit látunk belőlük szinte minden nap, ahogy csöndben ülnek a boltok polcain, a kézműves sajtkészítők pultjain a piacokon. Van ahol hatalmas föld alatti pincékben ezerszámra várják sorsuk beteljesülését. Máshol csillogó, steril környezetben készülnek és napot csak akkor látnak, amikor egy vásárló hazaviszi őket a boltból. Megint máshol tiszta levegőjű hegyi legelők melletti kis fakalyibában, gyalulatlan fapolcokon szótlanul dolgoznak azon, hogy mire az emberek asztalára kerülnek, a lehető legjobb formájukat mutassák.

A tej, amiből a sajtok készülnek, egy élő anyag. Ha élő, akkor valamiképpen szólni is tud. Nekünk kell alkalmassá válni arra, hogy meghalljuk a szavát. Eleinte én sem hallottam. Csak készítettem a sajtokat nap nap után. Könyvekből igyekeztem megszerezni a tudást, amely ahhoz kellett, hogy egyre jobb sajtokat csináljak. Azonban sokszor nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Előbb-utóbb rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb és hatékonyabb, ha magát az alapanyagot és annak a törvényszerűségeit ismerem meg, méghozzá közvetlenül.

És akkor nagyon halkan meghallottam, hogy szólnak hozzám. Eleinte szinte csak éreztem a mondanivalójukat, majd egyre jobban ráhangolódtam erre a mással össze nem téveszthető hullámhosszra. Jó barátságba kerültünk. Egyre többet tudtam meg a tejről, és arról a folyamatról, amely szinte az öröklétnek adja át a „nagy fehér istent”.

Később elkezdtem foglalkozni a történetükkel is. Bőszen olvastam a történelemkönyveket, a tejtermékekkel foglalkozó kutatók írásait. Faltam a múltunkkal foglalkozó tudósok munkáit. Azt vettem észre, hogy a tejfeldolgozáshoz kötődő réges-régi tárgyak, emlékek is magukon hordozzák a korabeli tejtermékek üzenetét. Azonban az is világossá vált, hogy ezt nem mindenki hallja, hiszen kevesen vannak a világon, akik ilyen bensőséges kapcsolatot ápolnak a sajtokkal, túróval, tejföllel, jogurttal, kefírrel, kumisszal és jó néhány más tejtermékkel a világban.

Közben megszületett egy könyv is, a Sajtkorszak. Az akkori legjobb tudásom szerint összegyűjtöttem mindent, amit a sajtok korai történetéről tudni érdemes. Éppen elküldtem a kéziratot a kiadónak. Ültem a kocsiban, mint aki jól végezte dolgát, amikor élesen hasított belém, hogy annak ellenére, hogy úttörő munkát végeztem, mégis csak főleg emberi szempontok alapján mutatom be a tejtermékek történetét. Hirtelen a sajt-társadalom hangja szólalt meg a fejemben:

– Sajtokkal Suttogó! Írd meg a történetünket a mi szempontunkból is! Neked nem lesz semmi más dolgod, csak figyelj ránk és mi elmondunk mindent az elejétől a végéig. Ha kész vagy, menj, és meséld el mindenkinek, milyen nagyszerű világot ismertél meg!

Így kezdődött ez a történet. Ezután is rengeteget kutattam, de már sokkal könnyebb dolgom volt, hiszen a sajtok is segítettek meglátni azokat a jeleket, amelyek fontosak lehettek ahhoz, hogy a hiteles történetet adhassam át a sajtokat kedvelőknek. Ha megakadtam valahol, csak gondolnom kellett rájuk és máris siettek megmutatni a továbbvezető utat.

Az út a múlt homályába vész. A sajtok emlékezete egészen a Kezdetekig, a Lények Létrejöttéig vezetik vissza származásukat. Nagyon sok lépcsőn keresztül jutottak el addig, amíg az Első Tőgy az útjára bocsájtotta azt a keskeny, tejfehér erecskét, amely mára hatalmas folyammá duzzadt. De ne szaladjunk ennyire előre.