Szeretném megajándékozni a sajtkészítő és sajtkedvelő társadalmat egy adventi kalendáriummal, amelyben december 1-től napról napra sajtos érdekességekkel leplek meg Titeket. Mivel sajttörténész vagyok, természetesen mindegyik bejegyzésnek lesz történeti vonatkozása is. Karácsony közeledvén jó néhány téma a Bibliához fog kapcsolódni. Erről amúgy egy könyvet is írtam, amely a napokban fog megjelenni Szodoma és gomolya címmel. Elsőként egy részt szeretnék megmutatni a könyvből. Az illusztrációk Bolya Bors esze- és keze munkáját dícséri.

„Egyszerűen nem látom értelmét annak, hogy ne egyek sajtot. Úgy értem, ha Isten nem akarná, hogy sajtot együnk, vajon hagyta volna-e, hogy az ember kitalálja? – Lisa Samson

Na, akkor vágjunk bele!

„Kezdetben…” Így kezdődik a Biblia. De számunkra, sajtkedvelők számára mit is jelent ez a kezdet? „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?” Ezt pedig Thomas Mann kérdezi a József és testvérei című könyv nyitómondatában. Ha ezt az elvet követjük, a vallás útján egészen a Teremtésig jutunk el, a tudomány útján pedig körülbelül 13,8 milliárd évvel ezelőttig, az Ősrobbanásnak nevezett eseményig. Bármelyik világértelmezési forma szerinti kezdetet nézzük is, abban megegyeznek, hogy ezekben a kezdeti időkben alakulnak ki az anyagi világ törvényei és szabályai, azaz ekkor dől el tulajdonképpen, hogy milyen építőelemekből állhatnak majd később a világ és benne a tej és a tejtermékek.

A Biblia szerint egy gyorsabb, a tudomány szerint egy sokkal lassabb folyamat eredménye, hogy megjelenjen az élet, és kialakuljanak először a baktériumok, majd a növények és az állatok. A baktériumokra még a későbbiekben visszatérünk, mivel munkájuk nagyban hozzájárul a tejtermékek létrejöttéhez.

A Föld rengeteg változáson ment keresztül az első idők óta. Földrészek vándoroltak ide, majd oda. Előbb-utóbb három kontinens – Afrika, Ázsia és Európa – közel kerülnek egymáshoz, és a mai Közel-kelet területén összeforrnak.

Az állat- és növényvilágban is folyamatosak a változások. A kétéltűek, hüllők után az emlősök korai alakjai kerülnek elő az Élet olvasztótégelyéből. Ez ugye azért fontos, mert emlő nélkül nincs tej. Később Afroeurázsia nagy térségeiben megjelennek a füves puszták és az újfajta szálas táplálékot hasznosítani tudó kérődzők a maguk négyrészes, összetett gyomrával, amelyek közül a negyedik, az oltógyomor fog különös szerepet kapni történetünkben.

Ahogy a jégkorszak körülbelül 12-13 000 éve véget ért, drámai változások következtek be a Homo sapiens, s természetesen a világ többi élőlénye számára is. A hőmérséklet emelkedésével a nagy jégsapkák olvadni kezdtek, s ez a folyamat lehetővé tette, hogy a növények, az állatok és az őket követő emberek észak felé vándorolhassanak, ahol eddig útjukat állta a jég.

A jégtakaróban lekötött víz egy része a párolgással a levegőbe került, majd eső formájában olyan helyekre is eljutott, ahol addig főleg félsivatagok, sivatagok voltak, amelyek ennek következtében néhány ezer évre kizöldültek. Ennek lenyűgöző bizonyítékai a Szaharában talált sziklarajzok, amelyeken vízilovakat, krokodilokat és egy – szarvasmarhára alapozott – pásztortársadalom mindennapjairól készült képeket láthatunk.¹ Líbiában tejterméknyomokat tartalmazó 7 000 éves kerámiát is találtak. A terület későbbi kiszáradása következtében a Szahara pásztorai a Nílus völgye és Kánaán felé vitték állataikat és tejfeldolgozó tudásukat.

Ha tetszett a könyv, itt tudod megrendelni. Szeretnél még többet olvasni? Kérd hozzá a Sajtkorszakot is itt.