1Sám 17:18 Ezt a tíz sajtot (H2757 háric, H2461 háláv, azaz tíz szelet tej, ) pedig vidd el az ezredesnek, és tudd meg, hogy jól vannak-e a testvéreid, és hozz tőlük valami jelet!

Kevesen gondoltak bele, hogy az egységes zsidó királyság létrejöttében elévülhetetlen szerepet játszott tíz darab helyi tejtermék. A fenti mondatot ugyanis a későbbi király apja, az Efraim törzséből származó Isai mondja Dávidnak, akit a filiszteusok elleni különleges katonai műveletek során küld a frontvonalra, hogy a szépreményű ifjú bátyjai egy kis hazaival töltsék fel tartalékaikat.

Az egyik legismertebb bibliai történetben a fiatal Dávid tíz szelet sajttal a hóna alatt megérkezett a júdai Sokó és Azéka közötti Efes-Dammimhoz. A két sereg az Elah-völgye két oldalán a hegyen táborozott és bőszen néztek egymással farkasszemet. Ebben a pattanásig feszült helyzetben jött elő a hatalmas termetű, Gáth városából származó bajnok férfiú, Góliáth. Még azt is tudjuk, hogy az óriás “hat sing és egy arasz vala”, amely mai mértékegységre átszámolva 2,06 és 2,97 méter közötti értékeket jelent. A bizonytalanságot az okozza, hogy nem tudjuk, hogy filiszteus, vagy héber singet használtak a méréshez. A fickó nem bízta a véletlenre az életét, tetőtől talpig rézpáncélba öltözött, amelyben csak andalogni is egy kiadós kardió edzés lehetett.

A filiszteus bajnok azzal az elképzeléssel állt elő, hogy ő és egy zsidó harcos verekedjenek meg ketten, s az a küzdelem döntse el a csata sorsát, talán kímélendő a két csapat emberi erőforrásait. Az óriás negyven napon át jött, hogy kihívására választ találjon. Ekkor érkezett meg Dávid, aki a pusztában legelő juhait hagyta ott e küldetésért. A történet végét ismerjük. A kis Dávid legyőzi az óriás Góliáthot, a filiszteusok megfutamodnak, majd az ifjúból király lesz. És a többi, és a többi. 

Viszont senki nem gondolt bele, hogy ha nincs az a – Károli fordítása szerint – tíz szelet sajt, akkor a történet már az elején borult volna. De milyen is lehetett az a sajt? Ha megnézzük az eredeti héber szöveget, döbbenten vesszük észre, hogy ott bizony tíz szelet tejről van szó. A H2461-es Strong-jelzetű szó negyvenkét alkalommal szerepel a Bibliában ‘tej’ jelentéssel. A mi fogalmaink szerint akkor ez fából vaskarika. Hogy lehet a tejet szeletelni, gondolhatnánk. A szó maga egy ‘kövérnek lenni’ alapjelentésű szóból származik, és jelent még aludttejet, sajtot és néha a ‘fehér’ szinonimájaként is használták.

A régészeti és néprajzi adatok alapján ez a tejtermék egy, a nomádok körében általánosan elterjedt szárított túró lehetett. A szárított túrót a Kárpát-Medencétől a mai Mongóliáig ismerték a nomád közösségek. Nálunk még a XX. század ötvenes éveiből is van arra adat, hogy a leszűrt túrót napon, vagy kemence tetején szárították, s zsákokban tárolták hosszú hónapokig. Török nyelvterületen ezt a tejterméket qurut névvel illetik, iráni nyelvűek pedig qashq néven hívják. Az elkészítése egyszerű, a jogurtot lecsöpögtetik, majd különböző formára gyúrják, és napon szárítják. Létezik a golyó és rúd formájú mellett lapos, lepényforma is. Ebből a fajtából vihetett Dávid három testvérének és a felettesüknek ajándékba. 

Ha tetszett a könyv, itt tudod megrendelni. Szeretnél még többet olvasni? Kérd hozzá a Sajtkorszakot is itt.