2Móz 23:19 A te földed zsengéjének elsejét vidd el a te Uradnak Istenednek házába. Ne főzd meg a gödölyét (ghedijjá) az ő anyjának tejében (háláb). 

Második könyvem közelgő megjelenése alkalmából szeretnék neked néhány érdekességet megosztani a Biblia tejtermékeiről. Nem gondolnánk, hogy mennyire átszövi a bibliai történeteket a tej és a belőle készült étkek. Ám, ha belegondolunk, ez teljesen természetes, hiszen a zsidó nép eredetileg állattartó nomád közösség volt. Az első pátriárka, Ábrahám és családja, még Mezopotámia hatalmas síkságain legeltette nyájait. Ábrahám szülővárosa – a délen található Ur – már akkor is több ezer éves múltra tekinthetett vissza, amikor a héberek őse világra jött. 

A déli Ur és az északi Harrán városa között a Tighlet és az Ufrat, azaz a Tigrisz és az Eufrátész kialakította síkságon városok sorakoztak, melyek környékén parasztok művelték a kolostorgazdaságok földjét. A művelésbe nem vett területeken állattartó nomádok terelgették a nyájakat, nemegyszer összeütközésbe kerülve a letelepedett lakossággal. A nomád élet nem mindig móka és kacagás! Egy pásztornak meg kellett védenie a közösséget és az életet jelentő állatokat is az akkor még nagyobb számban előforduló állati és emberi ragadozóktól. Egy erős harcos pásztortársadalom fejlődött ki így, hasonlóan a mi hajdúainkhoz. Esetenként egy-egy városállam is igénybe vette a segítségüket egy-egy “különleges katonai művelet” során.

Ezek a nomád közösségek képezték később a kialakuló zsidó nép alapját, akik az i.e. XIV-XIII. században elérték a Jordán-völgyét és megtelepedtek a későbbi Izrael keleti dombvidékén. A terület nem volt lakatlan, különböző kánaáni közösségek éltek itt, amelyek már hosszú múlttal és történelemmel rendelkeztek. Valamint kialakult vallási kultuszokkal. Adatok vannak rá, hogy YHWH, vagy közkeletű feloldással Jahve mellett sokáig még Baal és Asera tisztelete is elterjedt volt. De például régészeti feltárásokból tudjuk, hogy Bétel és Dán szentélyeiben YHWH tiszteletéhez egy bika-kultusz is szorosan kapcsolódott.

A fenti bibliai versben két fontos parancsolat is van. Az első, amely elrendeli, hogy áldozatként kell felajánlani minden termésből. Ez nemcsak a termesztett növényekre vonatkozott, hanem az állatokra is. Többnyire a hímeket áldozták fel. Ennek az lehetett a gyakorlati oka, hogy a nőstények kellettek a szaporulat fenntartásához (általában az 1 hím, 20 nőstény arányt igyekeztek tartani).

A vers második részének – “Ne főzd meg a gödölyét (ghedijjá) az ő anyjának tejében (háláb)” – értelme elhomályosodott az idők folyamán, viszont erősen meghatározza manapság is a hittartó zsidók életét. Ez a húsos és tejes ételek együtt fogyasztásának tilalma. Szigorú útmutatások szabályozzák, hogy mit mi után szabad, vagy nem szabad enni.

A korai kutatók úgy gondolták – kezdve Majmonidésszel – hogy a hús tejben főzése egy régi kánaáni szokás volt és Baal, vagy Asera tiszteletére rendezett áldozati ünnepséghez kötődött. Ebben az esetben a parancsolat célja az lett volna, hogy a két vallás között ingadozókat YHWH oltárához tereljék. Ezt az elképzelést az Izraeltől északra elterülő egykori királyság, Ugarit fővárosának romjai között talált agyagtábla töredékes információja is megerősítette. Az agyagtábla első olvasata az volt, hogy: Főzz gödölyét anyjának tejében. Később kiderült, hogy a szöveg első értelmezője a gombhoz szerette volna a varratni a kabátot. Későbbi értelmezések kiderítették, hogy nem gödölyét, hanem koriandert, nem tejben, hanem vízben főztek. Az biztos, hogy a parancsolat él és a Közel-Keleten zsidókon kívül minden nép eszik tejes és húsos ételt együtt.

A Szodoma és gomolya című könyvet megrendelheted személyes átvétellel ITT.

Ha a Sajtkorszakkal együtt kéred, akkor IDE kattints.

Házhoz szállítva ITT érheted el.

Sajtkorszakkal együtt pedig ITT.